Egy hete, pont egy hete Velencében részese lehettem a karneválnak:)
Pénteken este etwa 22 órakor indultunk Nyárádról. Az út eléggé hosszaú volt, de azért ki lehetett bírni, bár időnként már fogalmam sem volt, hogyan üljek, vagy hogy hova tegyem a lábaimat:) (volt, aki azt tanácsolta, hogy egyszerűen tegyem a nyakamba:))A busz Pápáról indult, mikor mi felszálltunk, már elég sokan voltak az utasok. Nekünk a sofőrök mögött első helyeket tartották fenn:) Ez nagyon jó volt, szeretek elöl ülni, mindent láthatok és hallhatok:) Celldömölk és Sárvár útirányon át mentünk, ahol még szálltak fel újabb utasok. Sárváron 4 ember helyett 6 an jöttek, de kiderült, hogy ketten nem hozzánk tartoznak, így őket leszállítottuk a buszról:) Majd miután mindenki meg volt Pista bácsi elindíttatta a Velencéről szóló bemutató filmet. Ezt szorgalamasan néztem egy darabig, aztán meg elkalandoztak a gondolataim és ismét ábrándozni kezdtem:) Majd vége lett a filmnek és Pista bácsi jó éjszakát kívánt az első sor kivételével mindenkinek:) . Nem telt el 10 perc és nővérem szomjas lett, ezért előszedte az ásványvizet, ami szép hangosan, az egész buszban hallhatóan sziszegett:) Nagyon jót mosolyogtunk ezen, mi az elöl ülők:) Aztán egy idő után unokatesómmal helyet cseréltem, ezt egy banya meg is jegyezte Pista bácsinak, nem szószerint idézem, de kb ezt mondta: "Pista bácsi, magának egyre fiatalabb utastársai lesznek."
Hát igen, valóban fiatal vagyok:) nagyon-nagyon fiatal:)
Viszont nekem nagyon melegem volt, pedig csak 23 fok volt a buszon, mégis melegem volt, ezért levetettem a pulcsijaimat, de még ez sem segített rajtam. Gyuszi pedig volt oly kedves, hogy kinyitotta az ablakot:) Aztán megpróbáltam aludni, még a jegesmacim is nálam volt, de nem nagyon sikerült, meg mikor Gyuszi, vagy a váltó társa Lajos észrevették, hogy fent vagyok, mindig beszélgetni kezdtek velem valamiről:) így elfelé nem sokat aludtam.
Szombaton kb 10 óra körül hagytuk el a buszt egy külső parkolóban. És gyalog mentünk tovább a kikötőbe. Ahol nehezen, de azért sikerült Pista bácsinak megváltania a jegyeket és egy hajóval útra is keltünk Velencébe. Már maga a hajóút vicces volt. Az első megállónál egy néni szállt csak le. Erre egy magyar banya a következőt mondta: "Nem hiszem el, hogy egy nyanya miatt álltunk meg." A nővérem a következőt mondta: "Ha a két kiló festéket, ami rajta van, leszednénk róla, akkor ő sem nézne ki másképpen, ugyan olyan nyanya lenne." Ezen nagyon jót mulattam:) Majd ez a banya elkezdte csúfolni a szép régi épületeket, amiket a hajóról lehetett látni itt a közelben. Nővéremnek erre is volt egy megjegyzése:"Mi lenne ha megnéznénk, hogy tud-e úszni ez a banya?" Ezen is jót mulattam:)
Aztán kikötött a hajónk, eleinte még együtt, csapatban mentünk. Átmentünk a Sóhajok hídján, ami kb 20 percnél is tovább tartott, mert annyian voltak. Majd megérkeztünk a Szent Márk térre. Itt olyan sokan voltak, hogy szerintem még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni:) És bármerre is füleltem, szinte mindenhonnan magyar beszédet hallottam. Egy darabig itt a téren mászkáltunk, még a csapat nagyobbik felével, de aztán szép lassan fogytunk. Aztán egy idő után mi hárman is elkeveredtünk:), de nem keseredtünk el, magunkban fedeztük fel azt a Világot:) Rengeteget sétáltunk a téren körbe-körbe, fotóztunk, még a maskarások közé is beálltam, ez meg is lett örökítve egy képen:) Ebédre fagyit ettünk, mert nagyon-nagyon jó idő volt:), állítólag +17fok.
Sok mindent felfedeztünk és csodaszép épületeket, utcákat , hidakat és egyéb szokatlan, nekünk szokatlan dolgokat láttunk. Még egy csodaszép 3 árbócos hajót is találtunk a kikötőben, ez nyerte el leginkább a tetszésemet:) de sajnos nem szállhattam fel rá, nem rendelkeztem jeggyel...pedig nagyon jó lett volna a fedérzeten is körbenézni:)
Déltán kb 16óra körül olyannyira elfáradtunk, hogy már sétálni sem nagyon volt kedvünk, viszont üres padot nem találtunk, ahova leülhettünk volna, a beton meg túl hidegnek tűnt. Ezért úgy határoztunk, hogy elmegyünk hajókázni, olyan jegyünk volt, amivel korlátlanul hajózhattunk:) így elmentünk és kb2 óra 15 percet hajókáztunk:) Mikor Szent Niccolóban jártunk a kikötőnél állítólag a buszsofőrök láttak ,m9inket és még integettek is nekünk, de mi nem vettük észre:)
Aztán kb 18.30-19.00 között indultunk vissza teljesen a buszparkolóba. Mi tudtuk, milyen buszt kell keresnünk, mert nem először utaztunk ezen a buszon:), egy fehér Merci, melynek rendszáma FKU-311. De először nem találtuk, mint később kiderült még nem is volt ott a parkolóban. De aztán megjelent és elsők között szállhattunk fel rá:) Láttunk pécsi buszt is, mire nővérem megjegyezte, hogy nem volna-e neki egyszerűbb azzal menni, Gyuszi felajánlotta, hogy beszél azzal a sofőrrel és szereze neki helyett, de ő visszautasította a következő indokkal: "De akkor mi lesz a vasárnapi ebédjeimmel?" Ezen mindannyian nagyon jót nevettünk:)))
Majd miután mindenki előkerült elindultunk vissza...Pista bácsi kicsit beszélt még az utazási irodájáról, meg az itteni élményekről. Közben Gyuszi megkérdezett hármónkat, hogy BEnny Hillt vagy a Tibor vagyok, de hódítani akarok című filmet szeretnénk e nézni, mi egyszerre mondtuk, hogy a másodikat:) Majd miután Pista bácsi befejezte a mondókáját, mondta, hogy lehet filmet választani a mozizáshoz, de ekkor Gyuszi mondta, hogy elöl a lányok már megszavazták, hogy mit nézzünk:) Így mindenkinek azt kellett nézni, nem fogadtunk el reklamációt.
Bár én a film nagyrészén aludtam. De időnként felébredtem. A határ előtt még egyszer felraidtam akkor éppen szakadt a hó, én ezt szépen hangosan meg is jegyeztem:), ezen Lajos nevetett egy jót. Majd ismét elszenderedtem, de kicsit később felébredtem és nyújtózkodtam, viszont valaki alpári hangokat adott, Gyuszi észrevette, hogy fent vagyok és a következőt mondta: "Ne sírj, nincs semmi baj. Rosszat álmodtál?" De nem én adtam azokat a különös hangokat. Lajos azt mondta, hogy ő már korábban is hallotta őket, erre Gyuszia zt mondta, hogy akkor valaki biztosan Velencéből hozza a macskát:) De mint később kiderült egy kisfiú volt, a Bendzsike, aki rosszat álmodott.
Kb hajnali 4 órakor már Körmenden jártunk, itt fent voltam és ráadásul még éhes is voltam, de szerencsére tudtam kaját kapni:) majdmikor újra elindult a busz ismét elszenderedtem:) Csak Nyárád előtt ébredtem fel mikor szóltak, hogy lassan le kell szállnunk. Pista bácsi ekkor vette észere a jegesmacimat, meg is jegyezte, hogy milyen aranyos utitársam van és hogy ő mindenhová magával vinné, én megnyugtattam, hogy én is pont ezt teszem:)
Mielőtt leszálltunk volna Lajosnak odaadtam az összes savanyúcukromat, mert nagyon ízlett neki:)
Kb ennyi volt a velencei kiruccanásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése