A Halál egy szomorú dolog. Valaminek a vége...szokták mondani. Meg azt is, hogy mindennek a vége. De amikor valami véget ér, jön helyette egy új. Nem állítom, hogy a Halál után is van valami, de ha nincs, akkor már nincs módunk panaszkodni. Meghalni nem fáj, vagy csak rövid ideig. Inkább azoknak fáj, akik ittmaradnak.
A Halál megvált, megszabadít, elnyomja és elfeledteti a szenvedést. És nem ad választ semmire, de segít, hogy megszűnjenek azok a kínzó kérdések.
A Halál semmi, s mégis a Halál minden.
Megfoghatatlan és misztikus. Félelmetes és biztonságot nyújtó. Fájdalmas és simogató.
Egyszer mindenkiért eljön, kiért előbb, kiért utóbb.
Kiszámíthatatlan, irányíthatatlan.
Vagy mégis lehet irányítani...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése