"Az ember egyedül születik és egyedül hal meg, csakis a jó és rossz tetteinek következményeit érzékeli, és egyedül megy a pokolba vagy a menyországba is." - Canakya Pandit.
Még akkor is, ha a modern tudósok megpróbálják az egyébként elkerülhetetlen halált befolyásolni gyógyszerekkel és kutatásokkal, még ha száz meg száz kórházat építenek is, hogy harcoljanak a betegségekkel, még ha folyamatosan fejlesztenek ki új formulákat az öregedés ellen, vagy új plasztikai eljárásokat, el kell ismerjük, hogy a halálozási ráta még mindig 100%.
Bár a modern társadalom sok eredményt ért el a művészet, tudomány, kommunikáció és kulturális kapcsolatok terén, még mindig megoldást kell találnunk a szörnyű és elkerülhetetlen halál problémájára.
Adott, hogy már szakértővé váltunk abban, hogy új recepteket fedezzünk fel, amikkel siettethetjük a halált.
A tudósok tudják, hogy valami hiányzik a halott testből, ami ott volt amikor még az élt. Csak egy pillanattal korábban, a test még mozgott, beszélt, gondolkodott, élt!...Ha ezt a részt izolálhatnák és befecskendezhetnék a halott testbe az életet korlátlan időre meghosszabbíthatnák. De minden ez irányú próbálkozásuk hiábavaló, mert ahogy a Bhagavad-gítá megerősíti:
"ez a rész nem anyagi, ezért emberi eszközökkel nem érzékelhető."
A nagy szentekhez hasonlóan mi is megérthetjük, hogy ha az atma (a spirituális lélek) egyszer elhagyja a testet, abba többé nem tér vissza az élet. Más szavakkal a halál pillanata nem más, mint a lélek távozása a már hasznavehetetlen testből.
Mint ahogyan levetjük a régi ruháinkat, és újat veszünk fel, ugyanígy a halál pillanatában elhagyunk egy haszontalan testet, amit már a végső korlátaiig elhasználtunk és belépünk egy újba, ahogy a fiatal testből felnőtt, majd pedig öreg lesz. Azonban a lényeg ugyanaz marad. Ez bebizonyítja a lélek képességét arra, hogy új testeket fogadjon el.
A halál pillanatában a lélek egy másik testbe költözik az előző tettei, vágyai alapján szerzett karma által meghatározva.
A halál ismerete a legdrámaibb dolog, amit el kell viselnünk, mert a halál és születés okozta szenvedés ellentétben áll eredeti természetünkkel. Sőt mi több, valójában eredetileg egy halhatatlan - lelki - világhoz tartozunk szabadok vagyunk a születés és halál kínjától, az öregségtől és betegségtől. Éppen ezért nincs is okunk meglepődni azon az erős vágyunkon, hogy megszabaduljunk a haláltól. De addig, amíg ellenkező, dacos viselkedéssel probálkozunk, nem véve tudomást a természet tagadhatatlan törvényeiről, ez a szándékunk csakis kudarchoz vezethet.
A Bhagavad-gítá tudományos módszert ad arra, hogy legyőzzük a halált, amikor Krisna azt mondja, a halál pillanatában az elme állapota határozza meg a következő testet, amit az ember kap. Krisna azt is mondja, hogy bárki, aki a halál pillanatában képes Őrá gondolni, az a jóga tökéletessége által azonnal eljut Őhozzá a lelki világba. Ezért egy lelkileg önmegvalósított személy nem fél a haláltól, hanem egész életében a halálára készül, tudva, hogy bármelyik pillanatban eljöhet az.
Ha valaki anyagi dolgokra vágyva hal meg, újra anyagi testet kap és folytathatja a vágyainak kielégítését. De ha valakinek sikerül megtisztulnia, különösen a maha-mantra éneklése és vibrálása által, és spirituális tudatú a halála pillanatában, azt megvédi az Úr energiája, és következésképpen megszabadul a materializmus karmaiból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése