Nem tehetek róla,még mindig szeretlek! Pedig midenki azt mondja felejtselek el téged! Én tudom,hogy ők mondják az igazat! Dehát az ember csak a szívére hallgat! Nem tudlak elfelejteni,pedig tudom sosem leszel az enyém! Ébren álmodni és felébredni,ez vagyok én! Kívülről oly kemény vagy,mint a jég,pedig benned még gyerekkor él! Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom, pedig ha elolvadna,elmúlna minden bánatom! Muszáj lenne téged elfelejteni,de nem tudlak, mert ami benned él,fogva tart. A haverok.a barátok mind ellenem vannak,hogy: "találok majd jobbat"-de mit tegyek? Porba döntsem álmaim? Igen!-ezt kell tennem akárhogy is fáj! Mert az álmaimból nem lesz más,csak magány! A szívem darabokra tört,mint egy üvegpohár, megragasztani senki nem tudja már. De majd egyszer talán a pohár újra pohár lesz, s egyszer talán a szívem nyíló rózsa lesz. Újra tudni fog érezni, Szerelmet-szerelemért adni! Így zárul le a fejezet:csak mi ketten-távol egymástól! Elfelejtettem ezt az álmot…..
Hiányzik az, mikor esőben futkároztunk, kergetőzünk, majd mikor elkaptál csurom vizesen ölelkeztünk, csókolóztunk....
Hiányzik az, mikor esőben futkároztunk, kergetőzünk, majd mikor elkaptál csurom vizesen ölelkeztünk, csókolóztunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése