Szerintem sok mindenkinek jutott már az az eszébe, hogy minek kell élnie, ha egyszer nem ő döntötte el, hogy akar-e élni, meg akar-e születni, oda akar-e születni, ahol született...Hát igen...nekem is jócskán megfordultak ezek a fejemben...arra gondoltam, hogy az emberek nem normálisak, hogy olyat mondanak, hogy az élet túl rövid, mikor nekem már 20 évesen elegem van belőle... és akkor még azt hallom, hogy örüljek iskolás éveimnek, mert ez a legkönnyebb korszak az életemben? "NA NE MÁR" Hogy lesz ez még sokkal rosszabb is?...Na ilyenkor szoktam nagyon kiborúlni...
Volt amikor fel akartam vágni az ereimet...de hát a recés kés nembizonyult a célra megfelelőnek....az egy oltári nagy pasi beégés miatt volt (lehet nevetni) de télleg....de olyan, hogy szerintem a srácot sem hagyták békén jóideig...aztán jött.."Én mindenkinek csak szenvedést tudok okozni, semmi szüksége rám senkinek...mindent elszúrok stb stb" Hát igen...de időben leállítottak....
Na most totálisan nem tom mi volt az eredeti célom, hogy ezt megosztottam veletek. Szóval akadnak, akik nem járnak sikerrel, de ennek örülnek is. Vannak akik akárhogyan eltervezik, nem tudják megtenni. És vannak akik sikerrel járnak. Hát az ő véleményük ismeretlen. De én azt mondom, hogyha valaki ilyenen töri a fejét, akár amiatt, hogy nemtörődnek vele, nemszeretik, annak nincs értelme, hiszen lehet, hogy valaki szeret...annak szenvedést okozol. Ha meg valakit nem érdekelsz, azt meg úgyse fogja érdekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése