"Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik.
Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni.
Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki.
Hogy miért?
Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.
Ha a testedbe szálka fúródik, meggyűlik az ujjad, a gennyes góc előbb - utóbb kifakad, és a seb begyógyul, sejtjeid szépen lassan elintézik. Ahogy mondjuk: "az idő meggyógyítja". De ha a lelkedbe megy szálka, az nem jön ki, mert ott nincs idő.
Lelki sebeink időtlenek, és fájnak sok inkarnáción át."
(MP)