semmi sem

nem is tudom. talán fölösleges. mindenki kiabál, h miért nem szólalok meg.. hát minek, ha nem hallja senki? itt ordítanak, szinte lerepül a fejem, most nekem nincs már erőm ahhoz, h túlkiabáljam őket. sokkal kényelmesebb üres tekintettel meredni rájuk és bológatni, ja, igen, tökéletesen igazad van. majd legközelebb. hogy mondanám el, mégis hogy fejezhetném ki, ha csak arra figyelnek, h nekem megmondják, mit kéne csinálnom.. fogggalmuk sincs, hogy én valójában mit akarok. áh, nem hibáztatom őket. mindenkinek meg van a saját problémája. és mindenki úgy éli meg, ahogy képezségei és a körülmények engedik neki. igazából nekem túl sokat is enged. hát mindegy. nem is tudom mi érdekel rendesen. semmi. semmi sem érdekel. minden úgy jó, ahogy van, még ha a legrosszabb is. nincs kedvem változtatni, nincs kedvem gürizni.. egyedül azthiszem semmi éretelme nem lenne. jah igen. úgyis én vagyok a hülye. mindenből ez jön ki. és igen, igaz.. rácáfolhatnék, nekiállhatnék megmagyarázni, de már ennek se látom értelmét. egyébként nem tudom miért írok ilyen abszolute homály bejegyzéseket. mindegy is. sztem senkise olvassa. áh, és ha igen? annnyira kihűlt a felszínem. ahj. nem mintha sokat számítana. úgy se tudja senki.. nem is sejti, mi történik. de érdekel bárkit is? nem. - szeretek magammal beszélgetni, mert álatlában egyetértünk. persze van kivétel:P
nemtom ezt miért írtam le. vagyis tudom, te nem tudod. nem sajnáltatni akarom magam, vagy azt közölni az olvasókkal (már ha van), h mennyire különc kis kölök vagyok, trallala.. csak igen. már nem sírok. nagyon-nagyon kicsi voltam. és most mégkisebb vagyok...

addig töpörödök, míg meg nem szűnök létezni.