rám szakadtak.megint-nem tudom egyeztetni nem tudom.valójában sose beszéltem róla.nem néztem az írásokmögé, nem elemeztem őket. de tudom, a legtöbb komolytalan,hóbort,semmik, amik csak valamik akarnak lenni, de nem tudnak, kicsúsznak az önmaguk álltal teremtett burokból, és rájönnek, nem is léteztek, csak a fantázia szüleményei-az én fantáziámé,emberek, gondolatok,és igen,érzések is szomorú, félelmetes, kiábrándító, elkeserítő, létező,nemlétező,ez mind,mind.en sajnálom őket és gyűlölöm,mert most rám szakadtak,mind,nem gondolkodtam még el rajtuk bevallom.hogy miért vannak?miért csinálom? miért van ennyire szükségem erre?valaki fest, valaki költő,meg minden. én fantáziálok,hogy könnyebb legyen, nekem legyen valami könnyebb. ,hogy túlélhessem önmagam. hogy legyen valami,amiért érdemes élni. élmények egy emberről, gondolatról, és igen érzésekről is,és tudom, én vagyok az egyetlen egy, és még én is csak a legeslegelnyomottabb perceimben tudom, hogy nem igaz,egy sem igaz. hogy csak kitalálom. kitalálom, hogy legyen értelme,hogy írni tudjak.igen,én ezért írok. - én azért írok, mert benyomás ér, valótlan benyomás, dolgok mögé képzelt, nem létező benyomás, amit hatalmas intenzitással, örömmel élek át,aztán leírom, és így ment ez-és megy még néha most is. hát ennyi lenne, de ti erről, mit sem sejtetek.....