ónoseső

Azt szokás mondani, hogy szép az, ami érdek nélkül tetszik, sőt akár érdekeink ellenére is. Szép a nyári naplemente, amit jó a domboldalról nézni, pedig nincs gyakorlati haszna. Szép a hó, ami eltakarja a téli szennyet és szürkeséget, a mindennapi élet kicsi reménytelenségeit, még akkor is, ha havat kell lapátolnunk miatta. De mi jót mondjunk az időjárási jelenségek leggyilkosabbról, az ónos esőről? Közlekedési balesetek, csonttörések és halálesetek okozója, mégis, amikor mindent vékony jéggel von be, megváltozik a világ, a holtnak hitt színek új életre kelnek, s hirtelen érdekessé és tarkává válik a világ. S ha kibújik a nap a felhők mögül, rövid percekre mintha az angyalok csilingelő nevetését hallanánk – ha nem lennénk tudatában annak, hogy talán éppen ebben a pillanatokban érint meg valakit az utakon a Halál Angyala. Olyanok ezek a pillanatok, mint szenvedélyes asszonyi ölelések hideg téli éjszakákon: egyszerre repít a mennyekbe és éget a pokol lángjaival. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, adjuk át magunkat a pillanat varázsának és élvezzük a gyorsan múló perceket, a szépség és a halál vad táncát.