határok

most jöttem megint csak tudnám minek igazából úgyérzem kényszerzubbony fog le h ne írjam le és nem is írom de igazából én adtam magamra a kényszerzubbonyt. belefáradtam tudjátok? nem lehetne szép csendben meghúzódni valami kis helyen úgy egyedül de igazán egyedül? azt hiszem nagyon nem változna semmi, csak annyi h nem tudnátok bántani nem tudnátok. miért bántotok? oh nem én nem hibáztatlak titeket. végülis ez az élet vagy mi ez. de ne adjatok semmiféle fegyvert a kezemben mert megtalállak ölni titeket, vihogó, tátongó emberek. oh ne is.. inkább kerüljetek, mert puszta kézzel, meztelenül folytalak meg titeket, ahogy ti folytotok meg engem azzal h vagytok. a tátongó nem bók, fiúka.. tudod mit? nem érdekel. sálálálálá

rosszul gondoljátok, én nagyon is jól vagyok. csak az őrületbe kergetnek már a határok.. már ami megmaradt. és nem robbantottam szét. bumm bumm buummmmm