Fenn a fellegekben, száguldok a széllel.
Egy sólyom elrepül, halkan, mint az ég.
Érzem a magányát-nem pihenhet még.
Melleted vagyok én a hosszú, üres úton.
Távol a boldogság nincs már vissza út.
Nem látjuk sohasem a messzi otthonunkat.
Hol lehet az a hely, hol megpihenhet szívem?
A bánat elrepít, mint könnyű szél a felhőt.
Hol lehet az a hely, hol megpihenhet szívem?
És hol lehet az, aki magányomban társ?
Fenn a fellegekben száguldok a széllel.
Egy sólyom elrepül, halkan mint az ég.
Érzem a magányát-nem pihenhet még.
Széttárom szárnyaim, és repülök az éjben.
Megnyitom szívemet annak, ki megért.
Hol lehet az a hely, hol megpihenhet szívem?
Hol lehet az a hely, hol megpihenhet szívem?
A bánat elrepít, mint könnyű szél a felhőt.
Hol lehet az a hely, hol megpihenhet szívem?
És hol lehet az, aki magányomban társ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése