Engedtessék meg most nekem, hogy egy szép és elgondolkodtató történetet meséljek el arról, hogy az ember hogyan találhatja meg életének értelmét és a boldogságot. A történet szerzője Richard Bach, a címe: Jonathan, a sirály.

Jonathan nem közönséges sirály: őt nem csupán a táplálkozás, a létfenntartás érdekli. Jonathan mindennél jobban szeret REPÜLNI! Állandóan gyakorol, tökéletes akar lenni, sebességi rekordot akar felállítani. Szülei kétségbeesetten kérlelik: "Miért esik neked ennyire nehezedre, hogy olyan legyél, mint a TÖBBIEK?" És a sirály megpróbálja, hogy olyan legyen, mint a többiek - ebben viszont semmi örömet nem talál, így aztán folytatja a gyakorlást. Addig-addig küszködik, próbálkozik, míg a többiek szeme láttára sebességi rekordot állít fel! Büszkesége és öröme határtalan! Azt szeretné, hogy tudását átadhassa társainak: "Mennyivel érdekesebb lesz mostantól a világ! ... Értelme lesz az életünknek! Kiemelkedhetünk a tudatlanságból ... Szabadok leszünk! Megtanulhatunk repülni!" - gondolja boldogan. Ám a sirályok Tanácsgyűlése, legnagyobb megdöbbenésére, kiközösíti ... Jonathan magányosan folytatja életét és rájön, hogy "az unalom, meg a félelem és a harag az oka annak, hogy a sirályok élete oly rövid. És mivel az ő gondolataiból eltűnt az unalom, a félelem és a harag, Jonathan élete hosszú és boldog volt.

A történetnek azonban még nincs vége. Mert Jonathan, bár sokáig magányosan élt, egyszer csak rátalált arra a közösségre, amelyik befogadta, és tudását velük együtt még tovább tökéletesíthette. Egyszer pedig ő maga is tanítványból tanítóvá válhatott, ehhez azonban fel kellett ismernie azt, hogy ő egy TÖKÉLETES sirály,akinek a lehetőségei határtalanok! ÉS így végül nekiláthatott a legnehezebb, a leghatalmasabb feladat megoldásának: felemelkedni, hogy megtudja, mi is valójában a Jóság és a Szeretet. Ezt pedig úgy sikerült megvalósítania, hogy visszatért ahhoz a rajhoz, amelyik egykor kitaszította. Itt megkereste, megtalálta azt a sirályt, aki pontosan olyan volt, mint hajdan Johnatan: tele vággyal a REPÜLÉS iránt. És elkezdte tanítani az igazi repülésre!

Őszintén mondom nektek, hogy ez a történet életkorától függetlenül döbbentheti rá az embert arra, hogy a Jóság és a Szeretet a félelem nélküli Szárnyalás lehet csakis életünk értelme! Ne sajnáljátok a fáradságot arra, hogy tökéletesen megtanuljatok repülni! Az se csüggesszen el soha Benneteket, ha emiatt gyakran lesz részetek kisebb-nagyobb csalódásban, , vagy ha pofonokat kaptok azért, mert nem akartok "unalomban, félelemben és haragban" élni - azaz nem akartok szürke átlagemberek lenni!