mandulaműtétemről

December1, egy szép keddi napocska volt.Reggel korán kocsival irány Veszprém.
A kórházban alá kellett írnom egy csomó papírt, majd lázat és vérnyomást mértek, a vérnyomásomról kiderült, hogy nagyon alacsony, több mint valószínű amiatt szoktam szédülni(meg is kérdezték, hogy szoktam- e szeg bevallottam, hogy igen elég gyakran).
Megkaptam a karszalagomat, az ágyamat is megmutatták, és magamra hagytak, hogy átöltözzek. Megnézett a főorvos is. Aztán várnom kellett. Úúúúúúúútálok várni!!!
Egyszer csak, hirtelen megjelent egy nővér, hogy branült rak a kezembe....Akkor ott teljesen bestresszeltem..., remegtem, folytak a könnyeim, rángatóztam....
Egy nő mondta, hogy nem fog fájni, csak egy szúnyogcsípést fogok érezni. A nővér azt mondta, hogy ez azért egy kicsit nagyobb szúnyog lesz... Megkért, mármint a nővér, hogy a kezemet ne húzzam el. Nem tudom hogyan, de sikerült megállnom annak ellenére, hogy az egész testem iszonyúan remegett... Aztán nem sokkal később megjelent a műtős fiú, hogy visz a műtőbe. A jegesmacim, Benji is jöhetett velem. A műtősök, altatóorvosok is mondták, hogy nem kell félnem, még akkor is remegtem... Át kellett másznom a műtőasztalra, rám kötötték az infúziót, kaptam sapkát, betakartak egy zöld takaróval, ami alatt Benji is meglapulhatott:) 3 injekciót kaptam, a műtősnénik folyamatosan beszéltek hozzám, amire emlékszem az nem sok:
"Ettől most szédülni fogsz."(valóban szédültem és nem is kicsit, forgott az egész műtő)
"Ebben tiszta oxigén van."- Ez egy maszkra vonatkozott.
Igazából már arra  sem emlékszem, hogy a maszkot rám tették:)
Elég mély álomba szenderültem:) kb 8.30kor toltak el a műtőbe és 9.15 körül toltak ki, de én teljesen 10.15 után tértem magamhoz. Állítólag mikor kitoltak a műtőből a doki és az aneszteziológus felébresztett, és azt mondták, hogy most majd köpködnöm kell a vért, de én erre nem emlékszem. Arra sem, hogy megkérdeztem mekkora is volt a mandulám, a válasz: hatalmas és borzalmasan nézett ki, emiatt el kellett küldeni szövettanra. Ezt onnan tudom, hogy a későbbiekben, amikor már teljesen magamnál voltam, újra megkérdeztem:)
Miután magamhoz tértem elég sok vért kiköptem. addig kellett köpnöm, amíg véres volt a nyálam. A nővér rendszeresen rám nézett, a doki is még 2-szer megnézett aznap. Anyu 11 óra körül elment busszal haza, Norbi meg megkereste a rokonát, én pedig aludtam. 2 óra körül jött vissza hozzám Norbertem. Fel nem nagyon kelhettem, de igazából nem sokáig feküdtem. A nővérnek rendszeresen vissza kellett parancsolnia az ágyba:D Szorgalmasan jegeltem és közben iszogattam a borzalmas kórházi teát....
Másnap pedig szerencsére el is hagyhattam a kórházat:)