Olyan az egész, mint a kiképzés a háború előtt. Küzdünk, próbára tesszük önmagunkat. A bőrünkbe vésnek minden egyes mondatot, ami kell az útra. Harcolunk a bábukkal, ismerkedünk az igazi háborúval. Minden egyes pillanatot gyűlölünk, de szükség van rá, hogy helyt tudjunk állni a csatatéren. S persze elbukunk, mert először van részünk benne. De amikor ott állunk a harcmezőn, egy idegen környezetben egyedül, magunkra maradva, akkor eszünkbe jutnak ezek a pillanatok, mert ha nem, hiába volt minden. Tudjuk mit kell tennünk, mire kell vigyáznunk. Minden lépésnél, minden pillanatnál. Ki van velünk, ellenünk, kire lőjünk és arra, hogy tartsuk szárazon a puskaport.
Vége a kiképzésnek, felkészültem. Jöhet az igazi élet valós célokért, tapasztaltabban, éles tölténnyel.
Ez a nap szép lezárás, így egy kerek egész. Elseje jelképezze az új kalandokat, ne egy széttépett bábut. Valami jobb kezdődik, a múlt csupán négy betű lesz az új oldalon.
"Non numero horas nisi serenas" - mondja a latin felirat a napóra alatt. Ezentúl én is csak derű óráit számolom.
Vége a kiképzésnek, felkészültem. Jöhet az igazi élet valós célokért, tapasztaltabban, éles tölténnyel.
Ez a nap szép lezárás, így egy kerek egész. Elseje jelképezze az új kalandokat, ne egy széttépett bábut. Valami jobb kezdődik, a múlt csupán négy betű lesz az új oldalon.
"Non numero horas nisi serenas" - mondja a latin felirat a napóra alatt. Ezentúl én is csak derű óráit számolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése